Illyés Gyula
Szárnyak
Madarak, madarak,
madarak, madarak,
Ha több vagyok, mint
test: lelkem a csicsergésetek!
Hajnalodik már,
dalolva jöttünk a réteken át haza,
Szárny volt ma éjjel
nékem a szó, a korty, az óraütés,
szárny a simogatás,
kedvesem keze.
Szárny volt a dal, a
kilincs, vígan feküdtem a lepedők szárnyaiba,
Már majd elaludtam,
midőn ablakom előtt a májusi nap trombitaszavára
A fák kirázták
magukból a madarakat! Lármás reggeli áldozat
Harsant: áriák,
tollak, gondolatok színes gomolya szállt az ég felé.
Repdeső zászlók,
angyalok rakétái, bomlott mezei ágyutűz,
Első zajos csók,
miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge!
Oly ragyogó, győztes
volt e rajzás, hogy szabaduló kedvem feléje lebbent,
Síkosan, fürgén
beléje fonódott, mint illatba az illat.
Vízcsobogás e zaj! –
Miért siratni hát a tünő ifjuságot?
Szabad ragyogó égi
mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése