dr. Szeicz János
Meditáció
Zöldellő lankák közt
bolyongva
érzem a széna illatát a szélben,
elém ezernyi százszorszép terít
dús fehér szőnyeget a réten.
Iszom a nap fényét, s a tájat
csodálom, aranyát ringó kalásznak,
és méhzöngte akáciák alatt
fürtös virágok között várlak.
Oh, ha láthatnád te is velem
hímes mezőnek cifra díszruháját,
és éreznéd a fák árnya alatt
búvó zsálya fűszerillatát.
A természet csendje beborít,
mint forrás, csobog át rajtam az élet,
ősvizének mélyében kereslek,
s tán újra megtalállak téged.
érzem a széna illatát a szélben,
elém ezernyi százszorszép terít
dús fehér szőnyeget a réten.
Iszom a nap fényét, s a tájat
csodálom, aranyát ringó kalásznak,
és méhzöngte akáciák alatt
fürtös virágok között várlak.
Oh, ha láthatnád te is velem
hímes mezőnek cifra díszruháját,
és éreznéd a fák árnya alatt
búvó zsálya fűszerillatát.
A természet csendje beborít,
mint forrás, csobog át rajtam az élet,
ősvizének mélyében kereslek,
s tán újra megtalállak téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése