Nosztromosz - Minden körbe jár ...

Nosztromosz

Minden körbejár …

Figyelem…
Egy esőcsepp lassú útját, oly hideg a fénye.
Érzem…
Forró bőrömön karcos érintését, jelet hagy.
Hallom…
Miként csobban halkan a földre, utolsó sóhaj.

Figyeltem…
Egy leány arcát, ki az esőben állt, testvéreim simogatták.
Éreztem…
Forró bőrét, ahogy utat kerestem lefelé teste vonalán.
Hallottam…
Miként jajdul föl, földbecsapódásom nyomán…
Hát láttál engem?

Igen, láttalak és hallottam sóhajod,
s egyszer majd… én is veled együtt zuhanok.

Mert így olvadunk egybe mind, hisz minden körbejár…