Ligeti Éva
Március
Életet lehelt anyám a
földre
Átváltott minden éledő zöldre
Március öntött fára virágot
Felöltöztette az egész világot
Átváltott minden éledő zöldre
Március öntött fára virágot
Felöltöztette az egész világot
*
Hóvirágharang
Hóvirágharang
csendül csendesen,
csend ül hallgatag,
túl a fenyvesen.
Csillámló havon
napfény tekereg,
reményként suhan,
s cseppként lepereg.
Szívem is olvad.
- Hol vagy szerelem?
Gondolataim feléd
terelem.
*
Késői tél
Fehérbe fulladt
március hava
Terítve leplét süvített szava
Beborította az egész tájat
Friss hóval hintett rügyező fákat
Hóvirág dermedt nagy teher alatt
Törékeny testén mázsás súly dagadt
Kócsag és a gém visszaköltözött
Pacsirták szálltak ég és föld között
És a kikelet várat magára
A hónak, fagynak, meglesz az ára
Jégtükör feszül a szántóföldön
Csírázó magnak, kényszerű börtön
Szűrkés homályban, komor a reggel
Lustán ébredő nap, későn kel fel
Ködbe bújtatja ezernyi fényét
Lassan kivárja, múló tél végét
Terítve leplét süvített szava
Beborította az egész tájat
Friss hóval hintett rügyező fákat
Hóvirág dermedt nagy teher alatt
Törékeny testén mázsás súly dagadt
Kócsag és a gém visszaköltözött
Pacsirták szálltak ég és föld között
És a kikelet várat magára
A hónak, fagynak, meglesz az ára
Jégtükör feszül a szántóföldön
Csírázó magnak, kényszerű börtön
Szűrkés homályban, komor a reggel
Lustán ébredő nap, későn kel fel
Ködbe bújtatja ezernyi fényét
Lassan kivárja, múló tél végét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése