Nagy Csaba (Gyémánt) - Nem tudom

Nagy Csaba (Gyémánt)

Nem tudom

Nem tudom ma mi lesz,
a március szürkesége
még könnyekkel áztatja
az útmenti port,
egész halvány még
a szirmok rózsaszínje
a felhőkben ébredő
magányos fákon,
ma még nem
hallok évről évre szálló
vándormadár-hangot,
a hegytetőkön még
úr a téli álom,
de kertedbe lépek,
fényeden száguldva
tekinthetem
majd
vonzalommal telt
titokos világod,
ma csókokat adsz,
ma ölelsz.
Ma lehullnak
majd az égből a csillagok.