Pócsa Józsefné - Szélbe hajítottál

Pócsa Józsefné

Szélbe hajítottál

Hűtlenül szélbe hajítottál,
vigyen, sodorjon messze az ár.
Nem lesz soha sem, ki mint én,
oly szeretve rád talál.
 
Nem nyílik virág a kertemben,
nincs már ott piros rózsaszál.
Sárgállott kankalin a réten,
amikor sietve elhagytál.

Gyógyír a végtelen mezőben,
a fénylő napsütésben, temetőben.
Szavaid tengere, múló éned,
erdőkben bolyongva keresem.

Lesz még virág a kertemben,
boldogság talán a szívemben.
A szomorúság is majd elszáll,
a sárguló hulló falevéllel...