Helen Bereg
Az idő
Mindig elröpül az idő,
mikor karodba zársz.
Befúrom válladba fejem,
te simogatsz szerelmesen.
Rettegve várom, mikor mondod:
Mennünk kell kicsi Csillagom!
Majd holnap találkozunk.
Az idő hazug, csalfa szerető!
Elhiteti a perc örökké tart.
Ha odagömbölyödök hozzád
nem választhat el távolság,
nem mérgez hazugság,
s nem kell úgy tenni, mintha ...
Szorosan zársz két karodba
s nem engedsz el soha.
Ó én álmozó! Nagy úr az idő!
Mindig tovaröpül.
mikor karodba zársz.
Befúrom válladba fejem,
te simogatsz szerelmesen.
Rettegve várom, mikor mondod:
Mennünk kell kicsi Csillagom!
Majd holnap találkozunk.
Az idő hazug, csalfa szerető!
Elhiteti a perc örökké tart.
Ha odagömbölyödök hozzád
nem választhat el távolság,
nem mérgez hazugság,
s nem kell úgy tenni, mintha ...
Szorosan zársz két karodba
s nem engedsz el soha.
Ó én álmozó! Nagy úr az idő!
Mindig tovaröpül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése