Kamarás Klára
Utolsó percben
Plakátokon sok cifra szó kopott el.
Régmúlt cirádát fényeztél? Nehéz
belátni, hogy itt mennyi tévedés volt.
Amit aranynak hittél: sárgaréz.
A lelkesítő szavakból kibújt már
a hatalomvágy, és harácsolás.
Övék a pénz, a védelem, a
törvény,
az árát mi fizetjük. Hát ki más?
Ha ártatlan vagy, mint az ifjú bárány,
egy téves bégetés is épp elég:
rád olvassák ki volt apád! Pokorni
ügyére gondolj, több is lenne még...
Vitázni, szépen kérni? Mind hiába!
Tétényi Évával mennél tovább?
Egyetlen utat hagyott meg a zsarnok:
már láthatod az „ország-kalodát”.
Tiborc panasza jusson majd eszedbe,
ha gyermeked sír, éhes, vagy beteg.
Hagyd csak sínylődni, szádat zárd
szorosra.
Szólásszabadság van, de nem neked!
Vigyázz a telefonra és e-mailre,
ha félted munkád, béred, életed!
Új alkotmány van. Hurrá! Tán örülsz is
a bilincseknek? Még leverheted…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése