2018. augusztus 17., péntek

.kaktusz - Hamis és való


.kaktusz
Hamis és való

Tudod, arra gondoltam,
a hamis között a valódit
nehéz megkülönböztetni,
sokkal inkább tetszetős a hamis,
több benne a tudatos ciráda,
érezni rajta a komoly felkészülést,
kevesebb bakit ejt, kiszámíthatóbb,
az igazi csak van,
ha szürkén, hát szürkén,
ha pedig mégis cirádás,
soha se annyira, mint a műalkotás,
nem akarja feltétlenül mutatni magát,
s mert nincs belőle sok,
a cicomás harsányak közt
az a kevés is elveszik,
mint csatazajban a csendes zene,
hogy hogyan kell hamisnak lenni,
azt időben megtanítják,
míg hogyan lehet valódinak maradni,
azt sehol se oktatják,
valódi talán csak az lehet,
akiről végképp elfelejtkeznek,
aki figyelmetlenségből a szemétdombra kerül,
az emberen,
és az ember magán mindent megcsinál,
mindent kondicionál,
nagy kondi teremben zajlik az élete,
ahol előállítják valódiból a hamisat,
ahol megtanulja,
hogyan kell harsányan gyászolni,
és hogyan harsányan együtt érezni,
maga se tudja,
mennyi még benne a valódi érzés,
és mennyi az álszent, a hamis,
nyomokban van-e még az eredetiből,
vagy már minden alkatrész kicserélődött,
nincs oly ékszerész, aki értené az embert,
aki belelátna, és megmondaná,
hogy mint egy régről itt maradt
királyi koronában,
ez belőle a talmi,
ez pedig még a valódi,
az ember továbbra is azt hiszi,
csupán egy jól játszható szerep a férfi,
és elleshető,
jól játszható szerep nőnek lenni,
hogy szerep a sírás,
és szerep az együttérzés,
embernek lenni is csak egy szerep,
az élet is csupán egy szerep,
jó, és kevésbé jó színészekkel.

2009. jan. 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése