Pataki Katalin
A hangod
(részlet)
Augusztus. Az alkony
színeit nézem az ablakomból. Az éltető Nap, megnézte a fél világ baját és most
megy át a másik oldalra, hogy ott is szét terítse sugarait. Lángba borította
maga körül a fellegeket. Az arany korong izzik, mint az olvasztó kohók szája.
Festő ecsetjére kívánkozik a gyönyörű látvány. Mindenből annyi szín kerül az
égi kupolára, amennyi szükségeltetik a káprázathoz. Bele merül az ember lelke a
sárga, narancs és a píros egyvelegbe. Különböző formák alakulnak ki a
felhőkből, majd a hő hatására, tovaillannak. Hirtelen a semmiből előkerül egy
vakmerő, sötétkék vízpára. Halálos vesztébe rohant. Már hevül a kék széle és
egyre beljebb halad a forróság. Elemi erők küzdenek a látóhatár peremén, majd a
csatározás hevében átzuhannak a föld másik felére. Egyszer csak eltűnnek a
szemem elől.
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése