2018. augusztus 30., csütörtök

.kaktusz - Amíg az ember fiatal


.kaktusz
Amíg az ember fiatal

Tudod, arra gondoltam,
míg az ember fiatal,
addig úgy keresi a szerelmet,
mint az előtte álló út egyik részét,
egy olyan útét,
amelyiken megéri elindulni,
többször indul,
és többször derül ki,
rossz volt a megkezdett út,
sokkal jobb is van annál,
ilyen a fiatalság,
a fiatalság maga az útkeresés,
ahogy múlik az idő,
úgy fogynak az utak,
az elágazás is kevesebb lesz,
végül is megszokja,
esetleg meg is szereti az ember a sajátját,
talán nem is cserélné máséval,
az a legjobb úgy hiszi,
ha váratlanul nem történik semmi,
semmi felkészületlenül nem éri,
már csak jó állapotban szeretné
megtartani a végső állomásig azt,
ami megvan,
de az érzés nem kérdezi,
bejöhet-e,
nem kopog udvariasan,
ő ajtóstól ront a házba,
először nem is tudja,
mit kezdjen vele az ember
ilyenkor késő van már,
bármennyire is kedves a jövevény,
elfogyott az út,
a lehetséges út, bármerre indulna,
mindenütt csak zsákutca,
később nem is próbálkozik,
feladja,
csak ül tehetetlen, sehogy se érti,
mi célból jött, mit is akar tőle,
de ha kicsit figyel rá, megértheti,
nem rosszat akar,
nem egy újabb utat kínál,
próbára téve a lehetetlent,
az út végén új utat kezdeni,
vele nem egy vihart okozó szél érkezett,
hanem az utat megszépítő,
tavaszt idéző hóvirág,
ablak előtti madárcsicsergés,
a ködön átszűrődő napfény,
az egész
csak egy csendes esti kézfogás,
ami mégis több mindennél,
az elmúlásban is reményt adó
újjászületés.


2009. jan. 04.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése