.kaktusz
Hatnak ránk a
csillagok
Tudod, arra
gondoltam,
hatnak ránk a csillagok,
és még mennyi
mindentől függ,
milyen emberré
válunk,
hogy kik,
merre csalogatják az
embert,
vagy hátulról merre
taszigálják,
de ezek mind csak
addig számítanak,
addig befolyásolnak,
addig korlátoznak,
míg nincs egy erő,
egy mindegyiknél
erősebb,
melyik mellett
eltörpülnek a csillagok,
a Hold, és az emberek
alakító hatásai,
ha egyszer találkozik
valaki
a sok hétköznapi
csoda mellett,
az egyetlen
különlegessel,
a felszabadító,
mindent megváltoztató
szeretettel,
akkor a kicsinyesből
nagystílű lesz,
a sértődősből könnyen
megbocsátó,
mert olyan a
szeretettel találkozni,
mintha az ember egész
életében
kemény aszfalton
küszködne,
és egyszer csak egy
pompás,
virágzó mezőre
tévedne,
ahol csodálatos
minden,
ahol az ég mindig
kék,
és ha a csipkefa
tüskéje
néha meg is szúrja a
kezét,
nem akarja felszúrni
magát rá,
nem csinál a bolhából
elefántot,
fáj, persze, hogy fáj
a karcolás,
olyankor felszisszen
az ember,
de a következő
pillanatban
már azt se tudja,
honnan is a karcolás,
szalad tovább, új
csodák felé,
a szeretet
titokzatos
élményeinek az útján
nem marad idő,
az apró karcolásokkal
foglalkozni.
2009.febr.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése