Pné Juhász Mária
Várakozás
Ruhája redőin
dúsan csillan a fény,
szeme távolt igéz,
ma is vár valakit.
Valakit, ki elment,
egykor fogta kezét,
tűz izzott kék szemén,
vággyal telt éjjelen.
Gesztenye-ligetben
magányos sétáin,
még szerelem izzik,
remél, de már szenved.
Ruhája redőit
kopottá simítja
a reménytelen Nap,
egyre vár és fázik.
dúsan csillan a fény,
szeme távolt igéz,
ma is vár valakit.
Valakit, ki elment,
egykor fogta kezét,
tűz izzott kék szemén,
vággyal telt éjjelen.
Gesztenye-ligetben
magányos sétáin,
még szerelem izzik,
remél, de már szenved.
Ruhája redőit
kopottá simítja
a reménytelen Nap,
egyre vár és fázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése