Novák László - Emberként

Novák László

Emberként

Hajnal hasad,
tétován ígér egy szebb napot,
a közöny már az utcán lépdel,
arcán cinikus mosollyal keres áldozatot.
Száll egy pofon a szélben,
lecsap minduntalan,
ereje még ugyan nincsen,
de táplálkozik hontalan.
Várnám, hogy visszautasítsa

az, kire követ dob,

rá kenyérrel válaszol,
de felvértezi Őt s páncélját le nem véve,
kesztyűt húz, megmagyarázatlan üt,
s kérdésre kérdéssel felel.
Hol van ki emberként kezel,
kéz a kézbe csap,
s mosollyal büntet másokat.
Hol van ki túllép,haragon
nyújtva segítőkezet,
a világ romjain, állít oszlopot,
s épít házat befogadót.
Hol vannak azok kik,
a közönnyel harcolók,
pártján állva,
a virtuális álmot megszüntető,
beszédtelen, szegényes létet tükröző,
ellen vívnak harcot, nap, nap után,
s álmodnak szebb holnapot s fogódzkodót.
Hajnal hasad,
tétován ígér egy szebb napot,
engedem,
s kitárom tudatom,
emberként gondolok emberre,
s harcolok majd tovább veletek,
vállvetve.