Szeles Csabáné
Szélvész paripa
Szélvész paripáján vágtat az idő,
rongyosra gyűrt percek vajúdnak.
Tegnapok foszlányán elcsitulva,
feledésbe merülve, tovaúsznak.
Hangtalan dübörgés haragja,
lelkeket mérgező gondolat,
nádast ringatva víz tükrén
megpihenő sóhaja, ezernyi fondorlat.
Rideg világban reszkető kezek,
Üveges tekintetek opál gátja,
rezzenéstelen sodrásban partjait mosva,
csorog arcodon, lelkedből mély sebeket tárva.
Feslett gyolcsát ezerszer foltozta,
az akaraterő kantárját markolva,
kishitű rezdülések agonizálnak,
míg a fények örökre ki nem alszanak.
rongyosra gyűrt percek vajúdnak.
Tegnapok foszlányán elcsitulva,
feledésbe merülve, tovaúsznak.
Hangtalan dübörgés haragja,
lelkeket mérgező gondolat,
nádast ringatva víz tükrén
megpihenő sóhaja, ezernyi fondorlat.
Rideg világban reszkető kezek,
Üveges tekintetek opál gátja,
rezzenéstelen sodrásban partjait mosva,
csorog arcodon, lelkedből mély sebeket tárva.
Feslett gyolcsát ezerszer foltozta,
az akaraterő kantárját markolva,
kishitű rezdülések agonizálnak,
míg a fények örökre ki nem alszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése