2012. október 22., hétfő

Illyés Gyula - Lombtalan



Illyés Gyula
Jobban hullatom leveleimet én, mint te, őszi tölgy!
Panaszló csörgés fakadt minden léptem után, ahogy
A sűrű völgyből feléd jöttem e dombra –
Híg levegő borzolja itt hajam, a halál lehelete.

A völgyben
Még láttam egy rózsát; hogy leszakítottam
Szirmai habzón ömöltek lábam elé –
Egy leányt is megszólítottam.

Kezem érintésére ijedten rezzent, megdidergett,
Lezizzent a mosoly ajkáról, elköszöntem tőle,
Jöttem tovább felfelé s mintha a sűrü év
Völgyeiből léptem volna egyre magasabbra, kifelé.

November magaslatán megállok itt, érzem, a csendben
Hogy’ lengedez belőlem az utolsó levél –
Szólj, kemény tölgy hozzám! feléd indultam én, kezemben
Szikkadt koponyájával az utmenti virágnak.--

1 megjegyzés: