.kaktusz
Hűség, önfeláldozás
Tudod arra gondoltam,
legendás a kutyának a
hűsége,
de talán ő is csak
akkor kitartó,
ha van szeretet
kapocs
közte és a gazdája
között,
a hűtlenség, hogy
magára hagyja
egyik a másikat el
sem képzelhető,
oly szoros az
összetartozás:
hű ebnek hű a gazdája
is,
annyi lehet a hű eb,
mint amennyi a
hűséges gazda…
de csak az ember
képes arra,
arra a különleges
csodára,
hogy hű legyen
viszont szeretet
nélkül is
a végtelenségig,
úgy nem nehéz dolog
az,
ami szinte lehetetlen
a szeretetet
nélkülözve:
mint hatalmas követ
emelni erőtlen,
ahhoz mind kevés az
ígéret …
de amikor ketten
szeretik egymást,
légyen az ember és a
kutya,
vagy két,
egymást nélkülözni
képtelen ember,
a hűségük egymáshoz
oly egyszerű,
mint szárnyalni
szárnyakkal,
ami szeretetlen
szinte lehetetlen…
vele hűnek lenni
nem nagy attrakció,
dicséretet az
érdemel,
aki szeretet nélkül
győzi le
a szinte
áthidalhatatlan akadályt:
legyőzni a kínzó
vágyat,
csak hogy soha ne
hagyja a másikat
fájdalmak közt
egymagára:
az a hűség
a hősies önfeláldozás
maga.
2012. október 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése