Szita Zoltán
A szivárvány ragyogása
Nekem a szivárvány, vissza-vissza térő
esemény az életemben. Először gyermekként fogott meg a szépsége, amikor az
alföldi Gyulamező pusztán tűnt fel mint valami varázslat, mely lassan halványul
az emlékezet egén ...
Meg vagyok győződve arról, hogy azok az
események melyek mélyen megérintik az embert, mint a kódolt üzenetek, beépülnek
a tudatalattinkba és magunkban hordozzuk tovább, aztán elég egy váratlan
esemény, és a felszínre kerül minden emlék.
Amikor a városi bezártság után,
családommal vidékre költöztünk, újra megtörtént a csoda!
Egy fergeteges nyári zivatar után, ott
ragyogott újra a szivárvány fenn az ég kupoláján, és lélegzetelállító volt
ahogy fantasztikus méreteivel átívelte az egész égboltot, mintha egy nagy katedrálisban
lennénk. Az volt az érzésem mintha a végtelen tárult volna fel előttem, és
mégis, összefogta az eget meg a földet ez a káprázatos ragyogás ...
De a csodának ezzel még nincs vége!
Kellemesen friss volt a reggel, és ahogy kimentem a tornácra, szemem a
postaládára tévedt véletlenül, és akkor vettem észre, hogy van egy küldemény
benne, ami szokatlan volt ilyen korai órán. Kivettem a küldeményt, amely egy
irodalmi újság, a ,,Pécsi Szivárvány? ropogós példánya volt. Jó érzés töltött
el, és örültem az újságnak.
Azonban kérdések fogalmazódtak meg
bennem, hogy hogyan került a postaládába, ki a titokzatos személy, aki oda
tette? Láthatóan gondos kezek voltak, hisz az újság össze sem volt hajtva,
miszerint egy tudatos esemény részesévé váltam ...
Azonban én, ennyi titokzatos körülmény
ellenére is, szeretem a ,,szivárványt?! Ez a váratlan és kedves esemény, újfent
bebizonyította számomra a szivárvány mindent átívelő ragyogását, és erejét
egyaránt ... Kívánom, hogy mindig ragyogjon ott fenn az égen és a lelkekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése