2012. október 19., péntek

.kaktusz - Hinni



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
az ember sokszor hiszi,
hogy az Isten
magára hagyja teljesen,
máskor pedig
a jót neki tulajdonítja,
ördögtől származtatja a rosszat:
pedig talán
sokkal nagyobb szabadságot kapott,
és az ördög sokkal kevesebbet…
joga van eltévedni,
joga a jó úton haladni,
és az is lehet
a szabad akarat része,
hogy előre kijelölt út
semerre nem vezet,
jelzőtábla sincsen,
és igen,
sokszor múlik
a véletlenen csak,
hogy hova érkezik,
vezethet a nyárba
a legrosszabb út is,
a legjobb is vihet a pokolba…
de talán annyira
még sincs magára hagyva,
tán a szeretet magva
Isten akaratára
el van szórva minden úton,
azt kéne felcsipegetni szorgalmasan,
az a jó irány: biztos,
hogy ne a sötétbe,
de érkezzen az ember a fénybe...
csak hát maga köré nem néz,
 annyira lefoglalja a távoli cél,
azért, hogy oly sokszor eltéved,
nem Isten, és nem az ördög akaratából,
felelős csak a saját figyelmetlensége,
a távolság folytonos kémlelése az oka,
hogy a szeretet mellett
oly sokszor elsétál.

2012. október 08.

1 megjegyzés:

  1. Drága Kaktusz!
    A szeretet magva valóban mindenhol el van szórva - úgy vesszük észre, ha a lábunk elé is nézünk.
    Csodálatosan szép sorok ismét Tőled.
    Köszönöm, hogy olvashattam - Füzi

    VálaszTörlés