.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
a világ színekkel
tele van,
szebbnél szebbekkel,
színei
vannak az embernek
is,
azokból kevesebb
jutott neki,
a többiekét látványban,
árnyalatokban meg se
közelíti,
talán,
mert benne nem a
színek,
nem az illatok, nem
is az ízek
a legfontosabb
meghatározók…
ki születik:
mosolytalan,
a mosoly fakad,
az a színtelen,
szagtalan,
íztelen,
mégis csodálatos
valami,
amire az emberen
kívül
talán nem képes
senki…
ott van mindenütt,
de nem mindenhol
látható,
néha annyira mélyen
van,
elő sem ásható,
az fakad a
sziklából is
máskor…
olyan mint a víz,
lehet szennyezett,
érkezik a felszínről,
és jöhet mélyről,
a szeretet mellől,
vagy inkább belőle jön:
a látszat sokszor
csal,
megállapítani
kívülről
egyikről se lehet,
(ha csak nem
már annyira
szennyezett,
hogy látható a
szemnek is)
hogy átok, vagy áldás
az őt fogyasztó
emberre,
kell a műszer hozzá,
a víztisztaság mérő,
vagy a szív,
a mindent megérző..
igaz, mosoly nélkül
élni lehet,
de nem biztos, hogy
érdemes.
2012. október 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése