Ódor György
Titkaim
Kerek kis gömbölyded szédületemben
mindent elmondtam volna, nem mertem.
Ha ember lelke halni készül,
rátelepszik a gonosz s végül
mint vidám sirályok
partodra szállok,
titkaimba arcod beleszépül.
Langyos nyári reggel vágtázik a folyó.
Átöleli őt a nagyvilági tó,
szabadon locsog, száguld alattad,
nem tudja honnan, hova szaladhat,
soha nem értheted,
mégis megkérdezed
amit nem kellene, hiába szabad.
A mag él, sarjad, kivirágzik
s máris méhecskére vágyik.
A természetes kicsiny boldogság
szirmaiban születik meg a vágy,
szép meleg öledben
nyugszik meg a lelkem
s bocsát meg vétkeimért a világ.
mindent elmondtam volna, nem mertem.
Ha ember lelke halni készül,
rátelepszik a gonosz s végül
mint vidám sirályok
partodra szállok,
titkaimba arcod beleszépül.
Langyos nyári reggel vágtázik a folyó.
Átöleli őt a nagyvilági tó,
szabadon locsog, száguld alattad,
nem tudja honnan, hova szaladhat,
soha nem értheted,
mégis megkérdezed
amit nem kellene, hiába szabad.
A mag él, sarjad, kivirágzik
s máris méhecskére vágyik.
A természetes kicsiny boldogság
szirmaiban születik meg a vágy,
szép meleg öledben
nyugszik meg a lelkem
s bocsát meg vétkeimért a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése