.kaktusz
A közös érdek
szoros összefogó
kapocs,
de mégis gyenge,
erejét veszíti
rögtön,
ha kettő lesz az
egyből,
ha járni az érdekek
külön úton kezdenek,
ha az ember és ember
közt
összekötőnek nincs
ott
a szeretet…
de ha az érdekek
már a kezdetektől
különböznek,
annál nagyobb
gyűlöletre, haragra
ok nem igazán lehet:
az én érdekem azt
kívánja,
hogy a kincs az enyém
legyen,
csak mert vágyom a
gazdagságot,
követelem, a megőrzésre
máshoz helyezettet,
ami valamikor volt
sajátom,
(volt? másé lett?)
de elveszítettem,
mert eléggé nem
óvtam,
elhanyagoltam,
nem találtam olyan
fontosnak,
vagy, mert túl
biztosan
magaménak gondoltam,
eléggé nem szerettem…
a másik azért tesz
meg mindent,
hogy maradjon nála,
hiszen az ő érdeke
azt kívánja:
igazságot közöttük ki
is tehetne,
mert ahol az első az
érdek,
onnan az igazság
hiányzik…
a gyűlölet elér az
egekig,
de a kincs egyiké se,
míg nyoma sincs a
szeretetnek:
az önzés kilátástalan
harca,
győztes nem lehet
senki:
ha egyik megkapja,
a másik
visszaköveteli,
az egésznek se vége,
se hossza…
hogy kié a kincs, kié
marad a gyerek,
azt el csak az Isten,
az isteni szeretet
döntheti,
akinek akkor is kell,
amikor már nem akarja
senki:
egyiké se, ha egyik
se szereti,
mindenkié, aki
szívéből, lelkéből,
az önzetlen
szeretetéből
érzi a magáénak.
akár a legkisebb
folyóját.
2013. június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése