Serfőző Attila
Sugár-út
Az elvénülő Nap
látóhatárom peremébe
harapott,
s a meghízott bíbor
mögött
konok, csontig
hasító alkony lebeg.
*
Lépésem nyomodba
zörget,
hűlt lelkem érted
didereg…
*
Földre hullt az
utolsó égiszikra,
talpra áll az est.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése