Bodó Csiba Gizella
Egyek voltunk
Kezem szívedre,
szívem a kezedbe
már nem helyezhetem,
de a fuvallatban,
az éj-pókhálóban,
rám hulló levélben
nem Te érintesz-e
Kedvesem?
Titkon nem vagy-e itt
szobámban;
a gazella szemében,
mi bronzban ül?
Nem Te borzongsz-e
át minden rezdülésben
testemen kívül és belül?
Hisz egyek voltunk
röpke-sokáig,
elválaszthat-e halál,
ha a lélek örökre egyesül?
szívem a kezedbe
már nem helyezhetem,
de a fuvallatban,
az éj-pókhálóban,
rám hulló levélben
nem Te érintesz-e
Kedvesem?
Titkon nem vagy-e itt
szobámban;
a gazella szemében,
mi bronzban ül?
Nem Te borzongsz-e
át minden rezdülésben
testemen kívül és belül?
Hisz egyek voltunk
röpke-sokáig,
elválaszthat-e halál,
ha a lélek örökre egyesül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése