2013. július 15., hétfő

Szomorúfűz - Érzelmek húrjain - Meghittség



Szomorúfűz

Meghittség 

Lassan dobban a világ az eddig elrejtett éjszakából, az égbolt homályából.
Enyhe fuvallat szárítja fel a harmatcseppeket a ragyogó rózsaszirmokon.
A madarak kibújnak odúikból, köszöntve a fénysugarakat.
Felragyognak a templomtornyok a napkeltében.
Kinyílnak a házak ablakai, köszöntve az ébredést.
Emlékeink kútjából a meghitt otthonok illata száll az azúr horizont alatt.

1 megjegyzés: