Kun Magdolna
Emlékek virága
Mikor hiányzol,
kinyitom fiókom
zárját,
s kiveszem belőle
azt a lepréselt
rózsát,
amibe egykor
beleálmodtam
a szívem.
A rózsa
olyankor,
felemeli fejét,
s átható pillantással
azt súgja nekem,
- tudod mi az
egyszerű
boldogság titka,
az, mikor
egy fiókba bújtatott
elszáradt virág,
szomjúságát oltja
a könnyektől hullámzó
emlékvizeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése