Ihász-Kovács Éva
Reggeli jegyzet
Örömöm reggele ez:
ráaggatom a csönd
lobogóit,
a pillanatnyi
mozdulatlanság
reflexeit,
a napsugarat: július
sárga haját,
a
földet-kék-szalagként-átfogó
végtelent,
lepkecikázást,
bokrok vasalt
fodrait,
az isten-tenyérnyi
parkot,
amely fölött a Város döng,
gigászi méh-kas,
mozgó-szín-erdő,
messziről kicsik
méhszorgalmú
emberek is,
röpdösnek köznapjuk
peremén,
akár a méhek,
begyűjtik a csorgó
kalászok aranyos
engedelmét:
mindennapi
kenyerünket,
meghódítják a
magasságot
és otthonokat emelnek
a
mindenható
szerelemnek,
hogy elmondhassa a
megszülető,
újra meg újra
azt, ami fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése