Fazekas Valéria
Csak állok
Most csak állok, mint
a lejárt óra
édes, zsibbadt pihenésben,
szemem akkora darab földet ölel
mi látásomba belefér éppen.
Megszédít e szépség-
napsugár vetette ágy a búzamező,
szél játékától nyárfák susognak,
csupa madárdal a levegő.
Napsugár – ragyog, mint folyékony arany,
melegen kering a föld fölött,
(csak drágább minden kincsnél)
megbúvik ringó kalászok között.
Kitárom-dermedt szívembe
talán beömlik a nyári meleg,
felrepülsz a felhőkig szabadon,
hogy begyógyuljon sebed.
Magasság Te szépséges kék boltozat,
irigyellek Téged: mily jó neked,
milliók vágya, gyónása száll fel hozzád,
de téged nem bánthatnak emberek.
édes, zsibbadt pihenésben,
szemem akkora darab földet ölel
mi látásomba belefér éppen.
Megszédít e szépség-
napsugár vetette ágy a búzamező,
szél játékától nyárfák susognak,
csupa madárdal a levegő.
Napsugár – ragyog, mint folyékony arany,
melegen kering a föld fölött,
(csak drágább minden kincsnél)
megbúvik ringó kalászok között.
Kitárom-dermedt szívembe
talán beömlik a nyári meleg,
felrepülsz a felhőkig szabadon,
hogy begyógyuljon sebed.
Magasság Te szépséges kék boltozat,
irigyellek Téged: mily jó neked,
milliók vágya, gyónása száll fel hozzád,
de téged nem bánthatnak emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése