Nosztromosz
Hiába tudom ...
Pendül már a gitár,
halkan, lágyan indul… majd ropogni kezd a dallam.
Hallak…
Hívlak a táncra, hogy összemosódjon az árnyunk, hogy szívünk egy ütemre járjon.
Látlak…
A lelkem mélyén, ott kel életre arcod, lenyomatod tűzként éget, elemészt a végzet.
Érezlek…
Húsom mélyén, s kérdezlek… Mikor jössz már hozzám?
Kövess… ha tudsz.
Megtenném… de nem ismerem az utad, nem tudom hol veszel levegőt, hol dobban szíved,
hol futsz a végtelen felé… és hol fut össze utunk, hol válik eggyé árnyékunk?
Miért érzem hogy vagy, ha úgysem találhatlak…
Hívlak a táncra, hogy összemosódjon az árnyunk, hogy szívünk egy ütemre járjon.
Látlak…
A lelkem mélyén, ott kel életre arcod, lenyomatod tűzként éget, elemészt a végzet.
Érezlek…
Húsom mélyén, s kérdezlek… Mikor jössz már hozzám?
Kövess… ha tudsz.
Megtenném… de nem ismerem az utad, nem tudom hol veszel levegőt, hol dobban szíved,
hol futsz a végtelen felé… és hol fut össze utunk, hol válik eggyé árnyékunk?
Miért érzem hogy vagy, ha úgysem találhatlak…
http://www.youtube.com/watch?v=bTtTq6DDHRU
VálaszTörlés