Lyza
Hajnalfényben
Álmos szeme lobban, keresi őt,
mint árva lélek csendes temetőt.
A mámor gyöngéden elé térdel,
vágyódva nyújtózkodik hevével.
Mintha köszönetét most venné át,
kéjesen nyújtja az égő ajkát.
Nézi szemét a lángoló tüzet,
fénye már vakítóbb nem is lehet.
Fordítsd énfelém szemed te csillag,
vágyad előtt fátylam is lehullhat.
A mély balzsamos pillantásodért,
borzongva ölellek magamhoz még.
Az úton csattog egy lovas fogat,
lelkem jobbik fele kincsem, te vagy!
Ölelj, ölelj s csókolj, ne engedj el,
mert gyönyörünk az égbe emel fel…
mint árva lélek csendes temetőt.
A mámor gyöngéden elé térdel,
vágyódva nyújtózkodik hevével.
Mintha köszönetét most venné át,
kéjesen nyújtja az égő ajkát.
Nézi szemét a lángoló tüzet,
fénye már vakítóbb nem is lehet.
Fordítsd énfelém szemed te csillag,
vágyad előtt fátylam is lehullhat.
A mély balzsamos pillantásodért,
borzongva ölellek magamhoz még.
Az úton csattog egy lovas fogat,
lelkem jobbik fele kincsem, te vagy!
Ölelj, ölelj s csókolj, ne engedj el,
mert gyönyörünk az égbe emel fel…
http://www.youtube.com/watch?v=DZDVOHmQCa4
VálaszTörlés