Falu Tamás
Szonett
Mint bolthajtása életednek
Reáhajolok napjaidra.
Én vagyok szíved minden titka
Aki őrizlek és befedlek.
A csillagaid rajtam kelnek,
A holdad rajtam úszik végig,
A felhőd rajtam feketéllik,
Én küldöm könnyét a szemednek.
És oly messziről, mint az égbolt,
Mint ami nem lesz, s ami rég volt
Ledobom magam a kezedre.
S az életedre rácsukódom
Mint drága kincsére az ódon
Hű lakatú ezüstszelence.
Reáhajolok napjaidra.
Én vagyok szíved minden titka
Aki őrizlek és befedlek.
A csillagaid rajtam kelnek,
A holdad rajtam úszik végig,
A felhőd rajtam feketéllik,
Én küldöm könnyét a szemednek.
És oly messziről, mint az égbolt,
Mint ami nem lesz, s ami rég volt
Ledobom magam a kezedre.
S az életedre rácsukódom
Mint drága kincsére az ódon
Hű lakatú ezüstszelence.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése