Zsiga Lajos
Nyár
Lángra lobban a mező,
Izzó pipacs tüze ég.
Nézd a délceg napraforgók,
Néma szótlan seregét.
Nyárfa hullajtja hópelyhét,
Miközben hullámzik a rét,
Fenn pacsirta dala szól,
Míg a ló nyerítve inni kér.
Vályúban fürdik az ég,
Vízgyöngyök hullanak szét.
Szürcsölve issza a ló,
Az ég meztelen testét.
Ájultan lehull a fű,
A penge sziszegve vág,
Gólya a mocsárban áll,
Nézi az embert hogy kaszál.
Gyík surran a fű között,
Megáll, álmos légyre vár,
Félve közeleg az alkony,
Haza felé indul a határ.
Izzó pipacs tüze ég.
Nézd a délceg napraforgók,
Néma szótlan seregét.
Nyárfa hullajtja hópelyhét,
Miközben hullámzik a rét,
Fenn pacsirta dala szól,
Míg a ló nyerítve inni kér.
Vályúban fürdik az ég,
Vízgyöngyök hullanak szét.
Szürcsölve issza a ló,
Az ég meztelen testét.
Ájultan lehull a fű,
A penge sziszegve vág,
Gólya a mocsárban áll,
Nézi az embert hogy kaszál.
Gyík surran a fű között,
Megáll, álmos légyre vár,
Félve közeleg az alkony,
Haza felé indul a határ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése