Gubcsi Lajos
Kebledben
Furakodva hatol beléd
feszültségem
Mélységed keresi megszakadó testem
Miért tekergek száműzött élet tengelyén
Ha benned minden rám vár régi helyén
Ki-kinyitogatod legőrzöttebb varázsod
Én egyre bentebb, rejtekeden vibrálok
Sejtelem körvonala keres helyet arcodon
Egyszer vége lesz mindenkinek, és ez fáj nagyon
Kacagj inkább, hisz a múlandó szomorú
Csak az ellenség kedvence a méla bú
Nem metszek harakirit jövőnk testébe
Ha egyszer szerettél, soha se lesz vége
Téríts meg magamhoz, s átadom jegyemet
Tiéd lesz hangom, hajlamom, s kapsz gyereket
Ha engem hallasz, légy hiszékeny szerető
Tárd szét világodat, fény kell, friss levegő
Tárd elém örök kebled
Mélységed keresi megszakadó testem
Miért tekergek száműzött élet tengelyén
Ha benned minden rám vár régi helyén
Ki-kinyitogatod legőrzöttebb varázsod
Én egyre bentebb, rejtekeden vibrálok
Sejtelem körvonala keres helyet arcodon
Egyszer vége lesz mindenkinek, és ez fáj nagyon
Kacagj inkább, hisz a múlandó szomorú
Csak az ellenség kedvence a méla bú
Nem metszek harakirit jövőnk testébe
Ha egyszer szerettél, soha se lesz vége
Téríts meg magamhoz, s átadom jegyemet
Tiéd lesz hangom, hajlamom, s kapsz gyereket
Ha engem hallasz, légy hiszékeny szerető
Tárd szét világodat, fény kell, friss levegő
Tárd elém örök kebled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése