Horváth Ilona - Egy el nem táncolt keringő

Horváth Ilona

Egy el nem táncolt keringő

Egy keringő dallama
tölti be szívemet,
melyet most képzeletben
táncolok Veled…
Érzem,

karod lágyan átölel,
megszűnik a földi ármány,
siklunk csillagok fényéveiben,
körülfog ragyogó szivárvány,
suhanunk angyalszárnyakon,
holdsugaras éjeken,
s minden rezdülésben
eggyévált létünk,
melyben a szerelem
legyőzve időt és teret,
korlátokat, életkort,
időtlen időben ég értünk,
a boldogság,

a fény
ragyogja be életünket,
a szeretet örök, igaz hitünk,
de ez a tánc még jár nekünk,
egy utolsó, gyengéden ölelő,
Istennek is tetsző,
ártalmatlan,
el nem táncolt,
gyönyörű keringő…