Szilágyi Ferenc
Tékozolt percek
Mért írnék verset, mondd, minek?
úgy sem kell az már senkinek!
Megenni, -inni nem lehet,
hidegen hagy már engemet.
A csengő rím már mit sem ér,
bennem a ritmus nem zenél.
Számolni kár az ütemet.
Szívem is kihagy. Eltemet
úgy is egyszer e szürkeség,
a föld mocska, s a piszkos ég,
melyen Nap fénye sem ragyog,
megléptek tán az angyalok?!
Elmentek mind, mind messzire,
az igaz ember vesztire.
Álmát nem óvja senki sem,
fel sem ébred már, azt hiszem.
Tékozolt percek a dalok,
nyomukban árnyék andalog.
Másutt járnak az örömök,
míg itt a homok lepörög.
úgy sem kell az már senkinek!
Megenni, -inni nem lehet,
hidegen hagy már engemet.
A csengő rím már mit sem ér,
bennem a ritmus nem zenél.
Számolni kár az ütemet.
Szívem is kihagy. Eltemet
úgy is egyszer e szürkeség,
a föld mocska, s a piszkos ég,
melyen Nap fénye sem ragyog,
megléptek tán az angyalok?!
Elmentek mind, mind messzire,
az igaz ember vesztire.
Álmát nem óvja senki sem,
fel sem ébred már, azt hiszem.
Tékozolt percek a dalok,
nyomukban árnyék andalog.
Másutt járnak az örömök,
míg itt a homok lepörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése