2014. február 9., vasárnap

Válóczy Szilvia - Tartás



Válóczy Szilvia

Tartás

Mivé lett tekintetében a lélek? Csak sajátját dicséri, becsvágy, kapzsiság… Átharcolt évek hullanak a kráterként mélyedő némaságba. Az a tartás valamiért hazug. Önmagával szembefordult csorba. És kellett a létnek a mosolytalan arc, mert azt hitte, legyőzhet. Két szemében közöny lakik, a jövő közönye, mely magával rántja azt a napot is, hol egyszer béke született.

1 megjegyzés: