Hollósy Tóth Klára - Május

Hollósy Tóth Klára

Májusi reggel

A felhők bojtjaii lengnek
az ég halványkék köpenyén,
s messze tűnik a szél kezétől,
jelet sem hagyva szép szemén…
Kesernyés illatát ontja
sárga, s narancsszín sarkantyúka,
tiszafasövényben bujkál
az éledő élet, a Nagy Fúga.
A langy nap szétterül, sikolt,
virágok szirmain táncol,
könnyedén lélegzik a lét,
világot alkot ezer csodából…

Ébred a madár, darázs, a méh,
egyre nagyobb tömeg nyüzsög,
halvány rózsaszirmok közt
pille lélegzet moccan,
indul az élet, sürög.
A lomb levele mind sorra rezzen,
áramlik az élet hullámkötegekben.
A homorú ég üvegburája alatt,
szabadító szerelmet zenél
a gyönyörök sajgásainak.
Mozog, él a mozdulatlannak vélt értelem,
magát napfénnyel körbezárva,
vágyát szomjasan kitárva,
várakozik a végtelen.