Mészöly Gábor - Tavaszest

Mészöly Gábor

Tavaszest

http://youtu.be/FiuifKVBjo8

Olvasom a természetet.
Tömör akácillat lengi be a szobát,
Minden zugba bejut,
Illegeti magát.

Csiklandoz, csábít a tejút,
Írjam le, mit olvasok ma este.
Késő van.
Alszik minden fecske,
Alszik a galamb, a bogár, a lepke.

Öreg napunk rég
Álomra hajtotta fejét.
Most ébred a Menyét!

A hold, az álmos éjjeli őr
Vigyázza a vadászok éjjelét,
Az alvó természetet,
Az ébredő éjszakát.

Most jól kifényesítette magát!

Mit nem adnék, ha átsuhanhatnék
E csendes neszekkel teli világ felett!
Láthatnám az álmotok Emberek!

És mindenkinek adnék boldog ébredést,
Hogy a holnap boldog legyen!
Láthassak mosolyt néhány mogorva emberen.

És én csiszolnám fényesre a kavicsot,
Mit reggel a tipegő anyjának adott…
És én tanítanám énekelni a szeleket,
Hogy ne féljenek tőlük az emberek!

Kihímezném a hullámok fodrait,
Virágba borítanám a cseresznyét,
Ha van, kit ez felvidít!

És reggelre ellopnék minden fegyvert,
Megértéssel málháznék fel minden embert!

De csapongó képzetem csupán tarka pille,
Hogy jót tegyek e földön,
Egy-egy csókot fújok alvó gyermekeimre.

/Csendességek-boldogságok/