Millei Lajos - Szállni vágyó gondolatok

Millei Lajos

Szállni vágyó gondolatok

Gondolatom szabad madár,
ne kösse meg senki,
vágyat, ágyat, lágy csókokat,
későbbre tud tenni.
Szárnyaljon, ha úgy akarja,
ne álljatok elé,
hisz akkor boldog, hogyha repül,
szíve sajog belé.
Gondolatom szabad madár,
nem bírja a rácsot,
Nem lakik jól, ha ketrecébe
dobnak be kalácsot.
Fegyverével rohanni vágy,
űzött vadat hajtva,
saját töltény, saját puska,
így megy Ő a vadra.
Becserkészi lesben állva,
babonázza szemmel,
s leteríti nyugodt kézzel,
nagy szakértelemmel.
Engedjétek gondolatom,
hadd keresse sorsát,
hisz hiába áll előtte még
megannyi korlát,
Úgy söpri el, felégeti,
ízzé-porrá zúzza,
ahogy fent a nagy sas-madár,
a levegőt túrja.
Békés kedvű gondolatom,
csak akkor támad dacból,
ha értetlenség akadályát
rakják elé, rácsból.
Ha hagyjátok Őt széllel szállni,
csendes lesz az álma,
s virágesőt, fényzivatart
bocsát a világra.