Siktár János
A felhő
Ég vándora ki a
sírást
nem unja meg talán soha,
könnye folyik oly' csendesen
a Föld orcájára, noha
mikor feléd közeledve,
dördül és hangosan ropog
azt hihetnéd, hogy egy malom
kopott kereke csikorog.
Könnyei kifogyhatatlan
nagy szorgalommal öntözik
a szomjas kiszáradt földet,
amíg köntösbe öltözik.
Dombjainknak bizony sok-sok
színt ad ő és oly' csodást,
s a gyönyörű berkeinknek
bámulatos lombosodást.
Amerre csak jár, a szép táj
eggyé összeolvad vele,
és előtör mindenhol a
buja növényzet erdeje.
nem unja meg talán soha,
könnye folyik oly' csendesen
a Föld orcájára, noha
mikor feléd közeledve,
dördül és hangosan ropog
azt hihetnéd, hogy egy malom
kopott kereke csikorog.
Könnyei kifogyhatatlan
nagy szorgalommal öntözik
a szomjas kiszáradt földet,
amíg köntösbe öltözik.
Dombjainknak bizony sok-sok
színt ad ő és oly' csodást,
s a gyönyörű berkeinknek
bámulatos lombosodást.
Amerre csak jár, a szép táj
eggyé összeolvad vele,
és előtör mindenhol a
buja növényzet erdeje.
http://youtu.be/-JtIZxlI4fg
VálaszTörlés