Hogyan tovább
Nem vagyok már
boldog, Uram,
nincs kincsem,
kedvem, nyugalmam,
mozdulatnyi erőm;
csak egy életbe
veszett múltam van,
nem maradt… nincs
jelenem, nincs jövőm.
Nem volt sohasem
igazam
- csak most, ebben az
egyben van -,
a széllel kergetőzöm;
nem vagyok jó sem, és
még önmagam
is csak sejtem: feléd
száll a gőzöm.
Párologva halkul
szavam,
suttogom: szívem
odavan,
egyre feketedvén;
egyedül voltam, magam
maradtam,
hiábavalóságom hull
belém.
Nem tudom, nem látom,
ki vagy,
nem értem, mit
akarsz, Te Nagy –
mégis belém olt a
vágy,
hogy tévelygésemben
magamra hagyj:
veled vagy nélküled
jutok tovább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése