Millei Lajos - Mindig te vagy

Millei Lajos

Mindig te vagy

Néha virágok közt
képzellek el szelíden,
ahol szirom-lelked
békességben elpihen.

Máskor felhők között
te lehetsz a napsugár
aki meleget szór
mindarra, ki erre jár.

Néha álmot látok,
s felébredve bámulok,
mert valóság lesz az
álom, amit álmodok.

Máskor suttogásod
cirógatja arcomat,
s e hang hatására
oldódik a hangulat.

Néha szellővé válsz
körbelenged életem,
s féltő szorítással
fogod meg a két kezem.

Máskor bölcsen titkolsz
rossz híreket előlem,
akkor szólsz, ha mérgem
már távozott belőlem.

De mindig TE vagy, kit
elképzeltem magamnak,
s ha változnék is, az
érzéseim maradnak.