.kaktusz
Az élet-fa
Tudod arra gondoltam,
az ember leginkább talán
hasonlítható egy olyan fához,
amelyiket apró korában
szeretettel gondoznak,
figyelmesen ápolnak,
de kikerülve a gyermekkorból
sorsára hagynak:
álljon meg egyedül a saját talpán...
és az ember így, vagy úgy, de megáll,
csak a kártevők sokat pusztítanak rajta,
csak az ágak növekszenek kontrollálatlanul,
és mert hagyják magára,
mert nem ápolják gondosan,
egyre kevesebb lesz a termés,
egyre több közülük is
a féreg által megrágott...
míg egy napon,
talán idő előtt
a fa végleg elpusztul:
nem szép halállal hal,
megérik a pusztulásra...
a fán, aminek a neve ember,
egyedül a szeretet segíthet,
az neki a legjobb metszőollója,
az szabadítja meg méreg nélkül
a hívatlan pusztító kártevőktől,
az teszi, hogy a fa öreg korára is
az egészséges termésre képes.
az ember leginkább talán
hasonlítható egy olyan fához,
amelyiket apró korában
szeretettel gondoznak,
figyelmesen ápolnak,
de kikerülve a gyermekkorból
sorsára hagynak:
álljon meg egyedül a saját talpán...
és az ember így, vagy úgy, de megáll,
csak a kártevők sokat pusztítanak rajta,
csak az ágak növekszenek kontrollálatlanul,
és mert hagyják magára,
mert nem ápolják gondosan,
egyre kevesebb lesz a termés,
egyre több közülük is
a féreg által megrágott...
míg egy napon,
talán idő előtt
a fa végleg elpusztul:
nem szép halállal hal,
megérik a pusztulásra...
a fán, aminek a neve ember,
egyedül a szeretet segíthet,
az neki a legjobb metszőollója,
az szabadítja meg méreg nélkül
a hívatlan pusztító kártevőktől,
az teszi, hogy a fa öreg korára is
az egészséges termésre képes.
2014. június 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése