Szeitz János
Kegyetlen kedves
Kegyetlen vagy
Kedves,
kedves kegyetlenem:
nem hagyod nyugton
néhány éji percem
mikor végre rám simul
könnyedén a csend
és a felborzolt
világ:
kusza rémkép,
álomsátram puha
vásznán
fennakad épp.
Legyél csak
kegyetlen,
megváltás az, nekem.
Az óvó istenektől
oly ritka a kegy,
hogy szánva szeretőn,
álmomban néha
nálam felejtsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése