Simon Roland
Esőben
mint a legforróbb
nyár
darázs csípte tájon
beleborzong a fűszál
mikor csókolja fennkölt lábod
ősóceánból felcsapó permet
halk szavú, hideg esőcsepp
bejárja meztelen tested
csodáival soha be nem tel
szőke hajad kócolja
a csavargó csélcsap szél
hirtelen eltűn a fasorban
de itt marad az ezerillatú rét
falevél hull sárga dombra
ünnepel a szín, íz, illat, s a forma
napfény zubog, felhő kotyog
szivárványt festenek az angyalok
darázs csípte tájon
beleborzong a fűszál
mikor csókolja fennkölt lábod
ősóceánból felcsapó permet
halk szavú, hideg esőcsepp
bejárja meztelen tested
csodáival soha be nem tel
szőke hajad kócolja
a csavargó csélcsap szél
hirtelen eltűn a fasorban
de itt marad az ezerillatú rét
falevél hull sárga dombra
ünnepel a szín, íz, illat, s a forma
napfény zubog, felhő kotyog
szivárványt festenek az angyalok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése