Novák László
Mondd...
Fejemet kezembe hajtom,
a világot nem vállalom,
hosszúra megnyúlt csendemben,
pihenve lassan álmodom.
Most, hova lehet így tovább,
a kérdés csak özönlik rám,
válaszokat nem keresve,
fogyó idő küzd feszengve.
Elvesztegetett percei,
úgy történetem lapjai,
átázott fagyott hidegben,
lesznek úgy múltam évei.
Mondd, hol lehet a változás,
céltalan így az utazás,
merre bújik a célirány,
csak magam remegek bután.
a világot nem vállalom,
hosszúra megnyúlt csendemben,
pihenve lassan álmodom.
Most, hova lehet így tovább,
a kérdés csak özönlik rám,
válaszokat nem keresve,
fogyó idő küzd feszengve.
Elvesztegetett percei,
úgy történetem lapjai,
átázott fagyott hidegben,
lesznek úgy múltam évei.
Mondd, hol lehet a változás,
céltalan így az utazás,
merre bújik a célirány,
csak magam remegek bután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése