Kamarás Klára
Fáradtan
Felhős az ég.
Virágok szórják
bágyadt szirmukat.
Nincs több remény,
már mindent egybemos
az alkonyat.
Mondd, mit kívánsz?
Van még, amiért élni
érdemes?
Az út során
megkopott minden, ami
szép, nemes.
Fáradt vagyok.
Nem számít már a
múlt. Jövő se kell.
Te higgy, remélj
helyettem is! Engem
nem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése