Lelkes Miklós
Dió
Koppan egy múltbeli őszben, lehull, kigurul rongyos, fekete burkából a kemény
páncélos vitéz.Ó, te kis Don Quijote, szélmalom-karok feldobta-ledobta
diólovagocska, feltörlek, engem is feltör majd az élet, máris töröget az
iskolásnebuló-sors, de ezt most még kibírom valahogyan, - habár, ha tehetném,
de futnék, te hideg tükörpillanat, messze-messze, számtanpéldák rideg
oktalankodása nélküli szabadságba!
/Tükörpillanatok 1./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése