Markovic Radmila - Földre rogyva

Marković Radmila
Földre rogyva

Kelet felől, nyugat felől
félelmetes felhők
morogva gyűrik
maguk alá az eget.
Mennykő csattan,
éjsötét paplant hasít ketté,
hiába bújtak önnön testük
tengerébe.
Itt, lenn a földön, valahol
reccsen a tető,
szárnyra kel, és
üldözné a süvítő szelet,
de földre roggyan,
értelmetlen halállal hal meg.
Mögötte sorakozik mindaz,
amivel eddig ölelkezett. Idő és szerelem

Az idő nem engem tép,
a szerelmem rágta szét.
Állni véltem az időt,
mert,
szerelem
lángja lobogott
szívemben.
Felhők fölött
táncoltam,
a szivárványt
meghazudtoló
színekben
ragyogtam,
körülöttem
pörgött a Hold,
izzott a mindenség,
és észre sem vettem:
mikor,
miért,
az idő,
nem engem
szerelmem rágta szét.