Siktár Éva
Féltelek...
Féltelek, ha vad
vihar dúl,
könnyes lesz szemem,
féltelek, ha mindazon túl
nem vagy itt velem.
Akkor is, ha napsugár tűz,
éget, megsebez,
halk sóhajom bánatot űz,
kedves, féltelek.
könnyes lesz szemem,
féltelek, ha mindazon túl
nem vagy itt velem.
Akkor is, ha napsugár tűz,
éget, megsebez,
halk sóhajom bánatot űz,
kedves, féltelek.
Fájdalmad van, tudom,
érzem
és én féltelek,
imádkozom, és azt kérem
maradj meg nekem.
Féltelek, ha milliónyi
rózsa megsebez,
nem tudok én ahhoz szólni,
szívem megremeg!
és én féltelek,
imádkozom, és azt kérem
maradj meg nekem.
Féltelek, ha milliónyi
rózsa megsebez,
nem tudok én ahhoz szólni,
szívem megremeg!
Érzem könnyed, de már könnyebb
ott vagyok Veled,
szíved mélyén most egy lőtt seb,
kedves, féltelek!
Féltelek én mindentől ha
nem vagy itt velem,
féltelek és nincs erőm ma
újra kezdenem
De majd holnap
könnyebb lesz, hisz'
meggyógyul szíved,
kezeimet tördelem itt,
S adom a hited!
Amikor majd nem féltelek,
él'tem véget ér,
nem kell azt majd megkérdezned,
elveszett remény.
meggyógyul szíved,
kezeimet tördelem itt,
S adom a hited!
Amikor majd nem féltelek,
él'tem véget ér,
nem kell azt majd megkérdezned,
elveszett remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése